A modern Tottenham Hotspur Stadion hangja régóta visszhangzik Son Heung-min skandálját.

Néhány mérfölddel délre, Kaoru Mitoma kifinomultsága és technikai zsenialitása fényt hoz a Brighton & Hove Albion Amex Stadionjába. Legutóbb a Liverpool Wataru Endót szerződtette a középpálya megerősítése érdekében, míg a Wolverhampton Wanderers 2021 óta Hwang Hee-chan góljaiból profitál.

Ezek csak néhány példa arra, hogyan fejlődtek az ázsiai játékosok, akik korábban kockázatos igazolásoknak számítottak, hogy most már következetes, befolyásos szereplőkké váljanak a brit fociban. Ami régen kockázatnak számított, az mára stratégiai eszközként értékelhető az Egyesült Királyság klubjai által.

De mi vezette ezt a változást? A válasz számos tényező kombinációjában rejlik, a hatalmas tengerentúli piacokon végzett márkaépítéstől a játékosmegfigyelési szabályok jelentős változásáig.

MARKA BŐVÍTÉSE EGY HATALMAS PIACRA

Ázsia – különösen olyan országok, mint Dél-Korea, Japán és Kína – a világ egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb futballpiaca. Az ázsiai játékosok szerződtetése, akik már otthon kígyózó figyelmet kapnak, azonnal jelentős követőtábort és fogyasztói bázist hozhat egy brit klub számára abban a régióban.

Ez gyakran megnövekedett mezértékesítést, regionális szponzori szerződéseket és műsorszolgáltatási bevételt eredményez. Az olyan játékos érkezése, mint Son, lehetővé tette Tottenham ázsiai rajongótáborának gyors növekedését, segítve a Spurs-t abban, hogy a régió egyik legismertebb futballmárkájává váljon – egy státusz, ami valószínűleg fennmarad, még a dél-koreai kapitány nemrég megerősített távozásával is.

A láthatósággal kulturális és érzelmi kapcsolat is jár. Azok a klubok, akik háztartási névvé válnak az ázsiai otthonokban, nemcsak új támogatókat szereznek, hanem sok rajongó elsőszámú csapatává is válnak a régióban. Egy globális médiatájban, ahol számtalan csapat verseng a figyelemért, a relevancia fenntartása egy olyan szenvedélyes futballpiacon, mint a Magyarország, létfontosságú motorja lehet a hosszú távú növekedésnek – mind pénzügyi, mind a prestízszempontjából.

Ilyen értelemben az ázsiai játékosok szerződtetése többről szól, mint egyszerűen a keret megerősítése. Ez egy szélesebb körű stratégiai megközelítés része, amely magvaít a hatalmas piacokban és tartós kulturális hidakat épít.

MINŐSÉG ÉS ÉRTÉK A TRANSZFERPIACON

Az ázsiai játékosok állandó növekedése Európa legjobb ligáiban kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a klubok érdeklődése csupán kereskedelmi jellegű-e. Tiago Bontempo, a japán futballra szakosodott újságíró és a Samurais Azuis szerzője szerint a vonzerő gazdasági és toborzási stratégiákban, mint technikai minőségben rejlik.

„Ahelyett, hogy egy konkrét tulajdonságkészletet keresnének, azt hiszem, az angol klubok rájöttek, hogy ez egy jó, megfizethető piac – egy alacsony kockázatú befektetés, amelynek jó esélyei vannak a megtérülésre. Nézzük meg az Ao Tanakát (Leeds United) vagy Tatsuhiro Sakamotót (Coventry City), akik viszonylag keveset költöttek, de jobban teljesítettek, mint sok más, sokkal drágább igazolás.”

Ez a megközelítés nem kizárólag az Egyesült Királyságra vonatkozik. A német, belga, portugál és holland klubok régóta kihasználják az ázsiai piacokat, a Bajnokság – Anglia másodosztálya – pedig éppen most kezdett el kibontakozni, mint tehetségpróbáló terület, mielőtt a Premier League-be lépnének.

Japán különösen magas minőségű és nagy mennyiségű tehetséget termel. Míg a Premier League-be való közvetlen lépés néhány játékos számára túlzott ugrás lehet, a Bajnokság versenyképes, de hozzáférhető környezetet kínál az alkalmazkodásra. Bontempo Kota Takai nemrég érkezését Tottenhambe hozza példaként, mint egy olyan játékos, akinek lehetősége van a pályán kívüli fejlődésre.

AZ ÁZSIAI JÁTÉKOSOK SZÁMA ANGILAI KÉT FELSŐ OSZTÁLYBAN (2025-26):

• Premier League – 7 (öt japán, két dél-koreai)
• Bajnokság – 12 (kilenc japán, három dél-koreai)

BREXIT ÉS MEGHAJTOTT TOBORZÁSI SZABÁLYOK

A Brexit átalakított a futballtranszfer-piacot az Egyesült Királyságban. Mielőtt az Egyesült Királyság elhagyta volna az Európai Uniót, a klubok munkatapasztalat-engedélyek nélkül szerződtethettek játékosokat az EU országokból, ami megkönnyítette és olcsóbbá tette a toborzást a kontinensből. Most minden tengerentúli szerződtetés – beleértve az európaiakat is – munkatapasztalat-engedélyre vonatkozó pontszámrendszer alapján kell minősülnie, amelyet az FA, a Premier League és az EFL hozott létre.

Azok a játékosok, akik nem érik el a szükséges pontszámot, nem írhatók alá. A kluboknak tilos fiatalabb 18 éves külföldi játékosokat szerződtetniük, és maximum három külföldi 21 évesnél fiatalabb játékost vehetnek fel egy átigazolási időszak alatt, illetve összesen hatot egy szezonban.

Ez korlátozta a fiatal európai tehetségek áramlását, akik nem rendelkeznek bevált munkatapasztalattal. Ennek eredményeként az angol klubok egyre inkább távolabbra fordultak, míg az ázsiai és dél-amerikai játékosok vonzóbb lehetőségek lettek – különösen, mivel a Brexit előtt már hasonló munkatapasztalat-engedélyezési szabályok alatt működtek, ami jelentősen csökkentette a változások hatását.