Miért nem érdemes a Cavaliersnek D’Angelo Russellt választania
Ahogy várható volt, a Memphis Grizzlies elengedte a tapasztalt irányítót, D’Angelo Russellt a felkészülési tábor kezdete előtt, így korán a szabadpiacra került. A Cleveland Cavaliersnek kétségtelenül jól jönne egy megbízható tartalék Donovan Mitchell és James Harden All-Star párosa mögött, de a kockázat túl nagy ahhoz, hogy Russell legyen az a játékos, aki ezt a szerepet betölti.
Russell tavaly a Dallas Mavericksnél játszott, ám mindössze 26 mérkőzésen lépett pályára. Ez az időszak felejthető volt számára, mivel mérkőzésenként 10,2 pontot és négy gólpasszt átlagolt, 40,5%-os mezőnymutatóval, amelyből 29,5% volt a tripla. Ezek a statisztikák önmagukban is elriaszthatják a Cleveland-t, még akkor is, ha szükségük lenne több tűzerőre az irányítósorban.
D’Angelo Russell nem az a tartalék, amire a Cavaliersnek szüksége van
Miután Dennis Schroder és Max Strus kulcsfontosságú hátvédjei távoztak, a Cavaliersnek jól jönne egy megbízható, gyakorlati tapasztalattal rendelkező játékos a hátvédsorba. A jelenlegi tartalékok nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal, ami különösen hátrányos lehet, ha valamelyik sztárjuk sérülés miatt kiesik.
Ez elméletben érdekessé teszi Russellt a Cleveland számára, ám a valóságban egy magas használatú játékos, akinek a pályán mutatott negatívumai felülmúlják az előnyeit.
Egyszer már All-Star volt, és kétségtelenül tehetséges pontszerző, azonban hatékonysága hiányos és a gyenge labdabiztonság csökkenti az amúgy jó mutatóit. Ráadásul jelenleg az egyik legrosszabb védekező játékosnak számít a ligában – egy olyan tényező, amelytől a Cavaliersnek érdemes távol tartania magát a rájátszásban történtek után.
A Cleveland már nem alapozhat pusztán a névértékre. Még ha Russell szintű játékos is elérhető, a veterán megszerzésével járó kockázatok miatt a csapat jobban járhat, ha a jelenlegi keretére támaszkodik.
