A gyenge akaratú Martinez cserbenhagyja Portugáliát a folyamatos Ronaldo-engedékenységgel
A menedzser szánalmas elutasítása, hogy bármilyen irányítást gyakoroljon a kapitánya felett, árt a csapat reményeinek a németországi diadalra.
Roberto Martinez talán nem egy nagy menedzser, de a félrevezetés mestere. Hétfő este ismét ezt tette, a spanyol ügyesen terelte a figyelmet Cristiano Ronaldo figyelemre méltó rugalmasságára, és el a Szlovénia elleni büntetőpárbajban aratott győzelmet megelőző szánalmas teljesítményről.
Rengeteg szakértő és szurkoló felkapta a fejét. Martinez érvelése szerint Ronaldo olyan bátor volt, hogy az első pontrúgást elvégezte, miután korábban, a hosszabbításban kihagyott egyet. Nem volt kínos, „példát mutatott” a csapattársainak, és egész Portugália nagyon büszke volt rá.
„Hihetetlen!” – lelkendezett a korábbi angol csatár, Alan Shearer a BBC One-on. „Ezért nagyszerű játékosok – mert nagyszerű mentális erővel rendelkeznek”. Valójában azonban amit Frankfurtban láttunk, az nem az erő inspiráló bemutatója volt, hanem a gyengeség megcáfolhatatlan bizonyítéka – és nem Ronaldo részéről.
Martinez azért volt annyira lelkes, hogy a mérkőzés utáni sajtótájékoztatóján Ronaldo megváltásáról beszéljen, mert ez volt az a narratíva, amire szüksége volt, hogy elterelje a figyelmet a saját hibáiról. Végül is jobb, ha a sajtó a portugál kapitány bátorságáról beszél, mint az edző gyávaságáról.
A közösségi médiában Ronaldo kihagyott büntetőjét követő összeomlás egyáltalán nem volt meglepő. Ő az a játékos, akit a fél világ imád utálni. A felhajtás előre látható volt. Ronaldo reakciója azonban minden volt, csak nem az.
A sírás egyáltalán nem szégyen, nem számítanak a körülmények, de Martinez megpróbálta a csatár könnyeit pozitívumként, a hazája és a társai iránti szeretetének megható megnyilvánulásaként beállítani.
„Ezek az érzelmek hihetetlenek valakitől, aki már mindent megnyert és mindent átélt” – mondta a Seleccao edzője. „Nem kell ennyire törődnie, és ezért köszönöm neki, hogy ilyen. Hogy törődik a csapattal”.
Pedig ez tiszta hülyeség volt. Abszolút fantázia. Ez nem egy csapatjátékos szívmelengető története volt; ez egy elrettentő történet volt az egyén elkényeztetéséről. Az előző 105 perc is ezt bizonyította, amikor Ronaldo újra és újra a saját érdekeit helyezte a csapat érdekei elé.
